Adventi hírnök

Adventus Domini - Az ÚR eljövetele

Sokan várják a véget érni nem akaró év elmúltát, a megfáradtak utolsó csepp erejüket összeszedve dolgoznak, ahogyan a viccesen szemléletes szólás-mondás tartja: „látástól Mikulásig”. A tanárok és a diákok is talán azt számolgatják, hány napot kell még kihúzniuk karácsonyig. Az ébredező várakozást csak erősíti a hideggel együtt beköszöntő füstölő tűzifa illata, az októberi dér, vagy novemberi ködök, esetleg korai hószállingózások.

A boltok polcain már októberben megjelennek a közelgő ünnepre figyelmeztető, és az évek múlásával sajnos egyre ízléstelenebb kinézetű csoki mikulások és krampuszok, és az ünnepi hangulat vak üldözése közben sajnos gyermek Megváltó messze távolodik az emberektől, a mesefigurákon túl a Karácsony üres kellékévé. Év vége felé repül az idő, egyre gyorsabban közeledik a Szenteste, de ha nem vigyázunk, és nem készülünk jól, a nagy várakozásban az Ünnep tovaszáll, és vele együtt a Megváltóval való találkozásunk is!
 
Az adventi koszorú története

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/4a/Johann_Hinrich_Wichern.jpg
Johann Wichern evangélikus lelkész

1833-ban egy német evangélikus lelkész, Johann Wichern, az ipari forradalom ellenére elszegényedő munkások magára hagyott gyermekekeit, árváit gyűjtötte maga köré, és létrehozott egy otthont számukra, amelyet „Vadóc-háznak” nevezett. A kis vadócok felvidítására, az ünnepre készülődve 1839-ben azzal az ötlettel állt elő János tiszteletes, hogy egy kocsikerékből egy hatalmas „koszorút” készített, rajta huszonhárom gyertyával, amelyek közül egyet-egyet ádvent minden estéjén meggyújtott az árva gyermekek gyülekezetében. Az adventi vasárnapokat egy-egy nagy fehér gyertya jelezte, hétköznapokat egy-egy kis piros. Így érezhették a gyermekek magukhoz egyre közelebb és közelebb a Karácsonyestét, és Jézus születését.

www.azgn.de/fileadmin/_fotoware/mbmedia/10/11/25/mb074639.jpg
Ilyen lehetett az első adventi koszorú

Adventi naptár

www.sellmer-verlag.de/lang.JPG
Gerhard Lang

A kis cukorkákat, bonbonokat rejtő adventi naptár is Németországban terjedt el, először talán ritka családi szokásként, majd ezt egy ilyen élményekkel felnövekvő gyermek vitte tovább, Gerhard Lang, akinek a családi vállalkozása már több mint száz éve készíti Németországban a csokoládét rejtő adventi kalendáriumokat. A világon sok gyermek által lett ismert az az öröm, melyet a kis Gerhard érezhetett, amikor az édesanyja az 1870-es években elé tette a kézzel készített német városkát ábrázoló naptárat, az ablakok mögött kis szalagos textilzsákokba csomagolt cukorkákkal.

de.wikipedia.org/wiki/Adventskalender#/media/File:Richard_Ernst_Kepler_-_Im_Lande_des_Christkinds.jpg
Az 1904-es, egyik legelső adventi naptár

Adventi koszorú - magyar hagyományok

Régi magyar szokásról hallottam, amely szerint advent első vasárnapjára készítenek adventi koszorút. Ma fenyőágakkal, műanyag mütyürökkel, bolti gyertyákkal, jobb esetben az erdő-mező díszeivel készülnek a koszorúk.

A régiek először keresztformát készítettek faágból, majd ezt fonták körbe vesszővel, szalmával, így alakult ki a koszorú alapja. A kör a világot jelképezi, amelyet az örökkévaló Isten teremtett, ezért borították örökzölddel. A kereszt középpontjába csipkebogyót tűztek, ez jelölte azt a mágikus pontot, ahol Isten belép a földi világunkba, és a kereszt négy végénél pedig, ahol ezek az örökzöld kört metszik egy-egy méhviasz gyertyát tűztek, melyek jelölték a fényt, amely az Istentől jön, és ahogy advent minden vasárnapján eggyel több gyulladt lángra, Isten fényessége úgy tölti be a világot.

magyarterrendezes.hu/wp-content/uploads/2013/09/adventi-koszoru-keszitese.jpg?7c4797
magyar adventi koszorú

Mára a kereszt az ádventi koszorúból eltűnt, és sok helyen el is feledtük valódi jelentését, nem is gondolunk arra a láthatatlan pontra, amit a koszorú négy gyertyája – ha összekötjük az egymással szemköztieket – kijelöl. Sokatmondó ez a kép. A világ megvan, de a kereszt láthatatlanná vált. Nem szabad hagyni, hogy a szívünkből is kikopjon!

Advent a csend, a csendesség ideje, régen a böjt ideje is volt, a megtisztulásé, a fény befogadására való felkészülésé. Bensőséges volt, magányos volt és nem hivalkodó, nem külső fényekben pompázó, hanem belső, igazi fényben tündöklő. Ha manapság adventben végigmegyünk a nagyvárosok főterén, és fő utcáján sötétedés után, szinte nagyobb fényben úszik minden, mint nappal, a természetes fényben. Ez a kinti díszfényáradat nagy, lenyűgöző, és szépnek is tűnik, de vajon milyen a benti fényesség, a belső csend fénye, a megbocsátás fénye? Felkészültünk-e a Megváltó eljövetelére? Várjuk-e azt a békét, amely valóban csendet hoz?

Ádvent gyertyái sorban meggyulladnak a koszorún. A fény egyre nagyobb, mondhatjuk jelképesen: már elindult Fentről, a középpontból, Istentől, és már látni a világban jeleit. Nehéz észrevenni, mert a világ hamis fényei eltakarják, de aki keresi, aki vágyik rá, és megküzd érte, az megkaphatja ezt az erőt, az reménykedhet a türelem és vigasztalás Istenében.

Gerlai Pál iskolalelkész