16Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. 17Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a magasztos dicsőségből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!« 18Mi hallottuk ezt az égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. 19És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. 20Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga. 21Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugalmazva szóltak[1]
Az utóbbi hetekben Star Wars lázban égnek a gyerekek és felnőttek, négy hét alatt több mint egy millióan nézték meg a sorozat legújabb részét Magyarországon. Ekkora nézettséget 1990 óta mindössze öt másik film ért el (de azok sem négy hét alatt, hanem a teljes vetítési időszakban), és ezek közül is az egyik szintén egy Star Wars film, a 15 év után 1999 megjelent Baljós árnyak. A többi hasonlóan nagy nézettségű film: az Avatar (2009) a Titanic (1998) Harry Potter és a bölcsek köve (2001) és a Nicsak ki beszél 1991-ben. A Jurassic park már leszorul az első 6 helyről: "mindössze" 950 ezer magyar néző volt rá kíváncsi 1993-94-ben.
Ez a szám ahhoz mérhető, mint amikor 30 éve minden községben és kisvárosban volt mozi (’80-as években 3200!)[2], és az Egri Csillagokat vagy a Fekete Tulipánt szinte kötelező volt megnézni.
A Star Wars egy messianisztikus történet, tehát egy Jézushoz hasonló, a világot megváltó főszereplő életének előzményeit és az azt követő eseményeket mutatja be. Hasonló történetek a Gyűrűk Ura, Harry Potter, Mátrix, stb. Ezek mindig is megmozgatták az emberek fantáziáját és állandó beszédtémát jelentettek mindenkinek, legyen az illető akár egy építőipari segédmunkás, akár atomfizikusok, de higgyétek el, hogy a 60 éveseknek ugyanúgy elgondolkodtató, mint az óvodásoknak.
Ezeknek a meséknek alapvetése a jó és a rossz küzdelme, ahol a jó és a rossz körülbelül egyenlő erejű, és a történetben végig fenn áll a veszélye a rossz győzelmének. És valljuk be a rossz szereplők általában sokkal vagányabbak, menőbbek a jóknál. Gondoljatok csak ezekre az ellenfelekre: Obi-wan vs. Darth Maul vagy Aragorn és Szauron, nem beszélve Smith ügynökről, vagy Jabbáról, mennyivel inkább esélyesnek tűnnek, mint Trinity vagy Han Solo. Végig azért izgulunk, hogy szegény jók nehogy egy rossz ugrásnak vagy elvétett lézernyalábnak essenek áldozatául.
Úgy látszik, még akkor is vevők vagyunk a történetekre, ha teljesen nyilvánvaló, hogy egy folytatás még nem is egy profetikusnak titulált eredeti írótól származik (George Lucas eladta a történet minden jogát a Mickey egeret megálmodó Walt Disney stúdiónak), és a sztori az üzleti szempontokat minél inkább szem előtt tartó blockbuster-írók kezébe került. Tehát popcornt zabáló nézőket vonzó családi mozit írtak az amerikai rajzfilmesek, amely még Magyarországon is minden tizedik embert becsábított a mozikba, ott ahol manapság 100 ezres nézőszámért is meg kell küzdeni a filmeknek. A karácsonyi időszakban tehát többen voltak moziban, mint templomban! :)
Emlékszem valamikor a nyolcvanas évek középén édesapámmal megnéztem Pesten a Jedi visszatér című filmet, azt is hasonló őrület övezte: kaptam egy góliátelemes műanyag fénykardot is. Érdekes, hogy mekkora teret engedtek az amerikai hatásnak a szocializmusban, talán úgy gondolták, hogy ez is lehet a népek ópiuma.
Marton Ádám Márton rajza
Ezek szerint a mesékre szüksége van valamiért ma is az embereknek, és szükségük van a Messiásokra is, ha már Jézus látszólag kiment a divatból, jó lesz helyette "Égbenjáró Lukács", Harry Potter, Neo vagy éppen Zsákos Frodó.
Aztán a japán anime rajzfilmeket is lehetne idézni, amelyek a ’90-es évek óta Magyarországon is nagyon nagy hatással vannak a gyerekekre, és a mai fiatal felnőttek gyermekkorát is befolyásolták már. A japán rajzfilmkészítők sikeresen keverték az európai keresztény, és az ázsiai japán kultúrát. A rajzfilmek különleges képességű főszereplőire általánosan jellemző egyfajta átváltozás, „színeváltozás” a szükséges időpontban, amikor valamilyen természetfeletti erő birtokába jutva győzik le ellenségeiket. A Magyarországon legnézettebb ilyen rajzfilmsorozatban Jézus színeváltozására messzemenőkig hasonlító dolog történik a főszereplővel.
Gerard David: Jézus medicsőülése (1500-as évek eleje)
genkidama: Son Goku (2013)
Valószínűleg ezekre a mesékre nagy hatással volt a Szentírás, hiszen Son-gokuval nagyon hasolnó átváltozás történik, mint Jézussal a megdicsőülés hegyén. Így írja a Biblia:
2És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.b[3]
Krisztus megdicsőülése vagy színeváltozása viszont nem azért történik, hogy valami szupererőt vegyen fel, hanem az emberi természeten túlmutató, valóságos istenségét fejezi ki.
Félreértés ne essék, gyerekkoromban is szerettem és ma is megnézem ezeket a történeteket. Még középiskolás koromban is órák után a barátaimmal együtt siettem haza, hogy a délutáni anime dömpinget végignézzem az akkor induló új kereskedelmi csatornán. Egyetemista koromban egyik kedvencem volt a Gyűrűk ura, és még a Harry Potter regények közül is többet végigolvastam. A Fantasy jó, mert néha kiemel a hétköznapok szürkeségéből, de nem ment ki belőle. Viszont a Biblia képes arra, hogy megmentsen - és ez nem túlzás. Utána nézhettek hány ember életét változtatta meg, vagy egyenesen megmentette csupán az, hogy a Bibliát olvasta.
És az sem véletlen, hogy ennyi mesére, történetre hatással van a Szentírás. Korunk rengeteg eposzi meséje a Bibliával párhuzamos. Vegyük kezünkbe, érdemes, nagyon fontos és tanulságos történeteket ismerhetünk meg belőle, és sok mai mesének az eredetét felismerhetjük. Sokan saját életpéldájukkal, vagy mások bizonyságtételével mutathatják meg, hogy a Biblia nem mese, annál sokkal több, amely a meséktől eltérően valódi útmutatást ad az életében, és ezt az útmutatást továbbadni keresztényként a legfőbb feladatunk.
Gerlai Pál iskolalelkész